Benczúr Gyula
(1844, Nyíregyháza -1920, Dolány /
Benczúrfalva)
Festő, a 19. századi magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős
alakja, az MTA t. tagja (1910). Kassán folytatott középiskolai tanulmányok
mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek
magániskolájában. 1861-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja
c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten.
Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II.
Rákóczi Ferenc elfogatása c. műve is. Egyidejűleg több arcképet is
készített Etelka nővéréről és Benczúr Gézáról. II. Lajos bajor király
megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a
versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874)
c. festménye (Magyar Nemzeti Galéria).
Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése
(1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni
festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára
lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként mint
korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel,
művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra
1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét
mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása
jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet
alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József,
gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a
reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább
művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bachásnő, Perseus és Andromeda
stb.) virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai
stb.) s számos önarcképet is festet. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává
nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték
el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi
múzeum őrzi.
|