Mozgó képek
2006 augusztus 4., péntek 21 óra
Kossuth Mozi
Hevesy-terem
Miskolc, Széchenyi u. 1,
A Miskolci Galéria 2006. augusztusában ötödször rendezi meg tematikus nyári művésztelepét. Az alkotótelepre olyan képző- és videóművészeket hívtunk meg, akik más képzőművészeti műfajok mellett videó és animációs filmeket is készítenek. A szokásos zárókiállítás helyett idén rendhagyó filmvetítést rendezünk a Miskolci Galériával szemben lévő Kossuth Moziban az alkotók jelenlétében.
Vetítésre kerülő filmek:
Balikó Emese - Long time (2004)
7 perc, Magyar Iparművészeti Egyetem
KissPál Szabolcs - Edging (2003)
video installáció, 3,5 min loop, recorded on MiniDv (Sony TRV20, SP),
Az attitűd, mint narratíva
A madarak röpte kiszámíthatatlan. Ha videókameráját bárki az égre irányítja, és megnyomja a piros gombot, bizonyos idő múltán a képmezőn átrepülhet egy madár. Bármely irányból érkezhet, és bármerre tarthat, de megeshet, hogy korábban fogy el a szalag, mintsem a madár megjelenne. A lassan változó felhők képe a lehetőségek határtalan, ám üres halmaza marad mindaddig, amíg egy madár röptének vektora nem szeli át. Az esemény kijelöli a történet kezdetét és végét, valamint azt a két távoli pontot is a térben, ahol a madár az objektív látógúlájának képzeletbeli, ám mégis konkrét terébe érkezett, illetve ahol elhagyta azt. E pillanatban a látvány történéssé, a kép pedig faktummá minősül át, s mivel Wittgenstein óta tudhatjuk, hogy „a világ tények, és nem dolgok összessége”, a felvételkészítő egyetlen esélye, ha kivárja, hogy felvétele tárgya - azon a ponton, ahol ürességre ítélve elhagyta a látványgúlát - talán újra feltűnik, a történetfolytatás lehetőségének ajándékaként. Ám a madarak röpte – miként tudjuk – kiszámíthatatlan, így hát marad a módszer általi szabadulás a kép faktumbörtönéből…
/Maria Marcos/
EIKE – Past Cuts /Múltvágás (2005)
végtelenített videó, DVD 6'30"
Modern szélmalmok, ameddig a szem ellát. Változatos nézőpontokból látható, ahogyan lapátjaik hasítják a levegőt. Néha egy-egy szárny lyukat vág az égbe, bepillantást enged egy mögötte lévő szintre. Vidéki, falusi, városi jelenetek villannak fel, mint emlékek. Az egyúttal dokumentáció és turistafilm jellegű képkockák a 80-as évek Magyarországáról különleges hangulatot teremtenek. A másodpercnyi kivágások között összefüggések jönnek létre, amelyeknek dramaturgiáját a fokozatosan egyre közelebb kerülő malmok hatása felerősíti.
Keserue Zsolt
"TV SCAN 01" (2005)
színes/sztereó 18'.14" hosszú loop DVD-n
"A hiány nyomában " csoportos kiállítás Trafó Galéria Budapest 2005
A videó a Magyar Televízió egynapi programjában elhangzott kérdésekből áll. A kérdések az eredeti sorrendben a kérdések az eredeti sorrendbenkövetik egymást.
"TV SCAN 02" (2005)
színes/sztereó 18'.14" hosszú loop DVD-n
"A hiány nyomában " csoportos kiállítás Trafó Galéria Budapest 2005
A videó egy - tetszőlegesen kiválasztott - szappanopera egy hetes periódusának dialógus nélküli részeiből áll. A kivágott jelenetek az eredeti sorrendben követik egymást.
Csontó Lajos - Himnusz/Anthem (2005)
végtelenített videó, DVD 4' 27"
Egy úszó szemszögéből látjuk a medencét, aki elindul az egyik partról, majd lassú tempókkal átúszik a másik partra, miközben végig a víz alatti világot látjuk. Mindeközben feliratok jelennek meg a kép közepén bolgár nyelven és a magyar himnusz hangjait halljuk, kicsit lassítva, furcsa előadásban. Majd az úszó átér a másik oldalra, elsötétedik a kép és az egész kezdődik újra, azzal a különbséggel, hogy a képen magyar szavak láthatók illetve a bolgár himnusz pattogós, felpörgetett hangjait halljuk. A képen látható szavak a két himnusz fogalmainak fordításai, a bolgár himnusz fogalmai magyarul, illetve a magyar himnusz fogalmai bolgárul.
A munka megszületésének apropóját egy bolgár magyar kiállításon való szereplés adta, ami egy használaton kívüli szófiai fürdőben került megrendezésre. Olyan munkát szerettem volna készíteni, amiben valamiféle közösségvállalást fejezhetek ki vendéglátóinkkal, miközben a viz alatti úszás monotóniájának metaforája több azonos, hasonló, sok generáción át megélt, a régióra jellemző gondolatokat kelt a nézőben.
Csáki László – Darazsak, ludak, körtefa (2003-2004)
Richardt Brautigan: A gyep bosszúja című novellája alapján készült, krétaanimációs film. 35mm, fekete-fehér, 5.30 perc.
Jack, a floridai ingatlanügynök, egy nap nagyanyámnak próbál napfényes telkeket eladni. Az üzlet nem jön össze, mert nagyanyám egy másik ajánlattal rukkol elő: Fuvarozza inkább az én whiskymet. Jobban megéri, mint hülyeségeket beszélni egész álló nap, nem? Azt hiszem, igaza van. Jack harminc évig maradt nagyanyámmal, így a floridai telkek könnyebben gazdára találtak. Mindez a nagy szesztilalom idején történt…
Pálfi Szabolcs – A Busz
magyar animációs film, 7 perc, 2003
Áldokumentum-animációsfilm a vezető nélküli fantombuszról.
Fantombusz a faluban
Miután végigröhögtük A busz című rajzfilmet – még könnyeinket törölgetve – felvetõdhet a kérdés: Miért nevettünk? Mi volt olyan nagyon vicces? Hiszen nem az általában a rajzfilmekbõl megszokott poénokat, helyzetkomikumokat kaptuk. Mibõl nyeri akkor ez az alkotás elemi nevettetõerejét? A választ talán abban kell keresnünk, hogy két egymástól tökéletesen idegen világ nászából, az esetek többségében, valami nagyon vicces egyveleg születik. Esetünkben is a képi világ és az elhangzó szövegek közt tátongó szakadék ûrjében jön létre a komikum, hiszen az animáció és a dokumentumfilm ütközik ebben az alkotásban. Az elõbbi, az esetek többségében a fikción belül is a fantasztikum felé tendál, míg az utóbbi a valóságot próbálja reprezentálni. Rajzfilmet általában akkor csinálnak, ha a realitás határait túllépõ dolgot akarnak ábrázolni, dokumentumfilmet pedig akkor, ha valamit úgy akarnak bemutatni, ahogy az valójában van. Ez a két szándék egyszerre van jelen A busz címû alkotásban, és ezáltal az egyidejûség által mindkettõ aláveti magát egy harmadik, legfõbb szándéknak: a nevettetni-akarásnak. És ez sikerül is neki. Meg kell említenünk, hogy ez a fajta rajzfilm, melyeket dokumentarista hangfekvételekre készítenek, nem teljesen új. Már volt Magyarországon ilyen próbálkozás a hetvenes években. Akkor néprajzi animációnak nevezték. Most Pálfy Szabolcs újraélesztette ezt az elfelejtett „műfajt”.
Meghívott vendégek: Varga Balázs (filmesztéta)
Sebők Zoltán (esszéíró)
Augusztus 7-én, hétfőn Csáki László és Pálfi Szabolcs Egerszalók című fílmjét vetítjük a Miskolci Galéria udvarán 21 órai kezdettel
Egerszalók
dokumentumfilm 17 perc, fekete-fehér, 16mm, 2003-2006
narrátor: Csöre Gábor, forgatókönyv, rendező: Csáki László, Pálfi Szabolcs, operatőr: Horváth Árpád, Csáki László, Pálfi Szabolcs, zeneszerző: Bujdosó János, vágó: Csáki László, Pálfi Szabolcs, hangfelvétel: Pálfi Szabolcs, hangmérnök: Zányi Tamás, gyártásvezető: Kocsis László, Csáki László, Pálfi Szabolcs, producer: Durst György, gyártó: MEDIAWAVE 2000 Kft.,Duna Műhely.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Miskolci Galéria, Művésztelep