Néhányuknak
1. Kívül/belül Furcsa helyzet, ha az ember két helyen van egyszerre. Minél inkább ismeri az egyiket, annál biztosabban elveszít valamennyit a másikból. Ismerem ezt a helyzetet. Magam is így élek.
- Kétfajta valóság Mégsem szabad soha elfelejtenünk
a. kik vagyunk Mégis
Hibrideket Magyarország nehéz pillanathoz érkezett. Sok esetben a szükséges döntések megszülettek. Hány esetben nem? Nem könnyû itt ma mûvésznek lenni. Még sokféle döntést kell hozni. Hánnyal kevesebbet? Egy korszak lezárult. Most, amikor nincs szükség cselekvõ ellenállásra, feleslegessé váltak a korábbi törvények. De ha olyanná válsz, mint a többség, senkivé leszel. Még egy az arctalan, jelentéktelen mûvészek sorában.
- Ne utánozz De mindeközben fontos, hogy
a. legyél tájékozott és aztán dönts. 2. A döntés Mit lehet tenni? A probléma okát abban látom, hogy egyszerre kell a nemzetközi színtéren jelen lenni és fenntartani egyfajta - otthonról magunkkal hozott - autenticitást. Egy mûvésznek feladata valamiképpen megõrizni saját kultúrájának hagyományait s ezzel bárhol a világon elismert mûveket alkotni. És itt nem ez utóbbiak lefordíthatóságra, hanem az értelem és a szellemesség szerepére helyezõdik a hangsúly. Nézd meg azokat, akik anélkül közelítenek a Nyugat ideáljához, hogy valóban értenék, mirõl is van szó. Vagy azokat, akik elszántan próbálják megtalálni a helyüket, pedig maguk még egy olyan rendszer rabjai, ami már rég nem létezik. A dolog lényegét az adja, hogy a mûvek éppen itt, Magyarországon (és nem másütt) jönnek létre, ami feleslegessé teszi azt a kérdést, hogy miben áll a magyarságuk. Vagy hogyha elõítéletektõl és ideológiáktól mentesen azt a valóságot veszed alapul, ami körülvesz és a sajátoddá teszed. De...
a. ne engedd, hogy ez vakká
tegyen 3. Egy történet
- ki a közönség (...) az eltelt idõk során a mûvészek két irányba indultak tovább. Egy csoportjuk nem vette észre vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta a szabályok megváltozását.Õk továbbra is úgy tesznek, mintha egy mûvészi megmozdulás - bármi legyen is az - eleve magában hordozna egyfajta jelentést, így annak külön megkonstruálására nincs is szükség. Ezek a mûvészek nem érdekesek a számomra. A másik csoport az ellenkezõ irányt választotta: õk túlságosan a Nyugat felé fordultak. Valódi megértés nélkül imitálták az ottani trendeket. Saját munkájuk pedig lassan eljutott addig a pontig, ahol egyéni karakterét elvesztve feloldódott a divatos középszerben. Engem ezek a mûvészek sem érdekelnek. Ezek ismertetése után rátérek azon mûvészek ismertetésére, akiknek munkáját bemutatásra szántam. Véleményem szerint õk alkotják a poszt-szocialista Magyarország elsõ érett mûvész-generációját. Õk mindannyian nemzetközi szinten jelentõs mûveket hoznak létre, de ugyanakkor még mindig felfedezhetõk a munkáikban az elõzõ non-konformista tradíció elemei. Ezeket magam úgy határoztam meg, mint irónia, humor, szellemesség és egyfajta konceptuális alapokra helyezett analízis, melyeket a mûvészek nevetséges és jelentés nélküli szubjektív rendszerek, kétértelmûség és hamis megjelenítések segítségével foglalnak keretbe. Az elmondottakat a munkákon keresztül illusztráltam. A fotót egyszerre választottam mint médiumot és használtam a kiállítás koncepcióját egységbe foglaló eszközként. De ugyanakkor azért is, mert a kiállításban szereplõ mûvészek mindegyike az utóbbi néhány évben szinte kizárólag ezzel a médiummal dolgozott és ez amellett, hogy közösséget teremt köztük, sokuknál váltást is jelentett egy másik médiumról a fotóéra. A legtöbbször úgy éreztem, a hallgatóságnak tetszett, amit mondtam. Az egyetlen gond az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy bármi is igaz lenne mindebbõl. Vagy mégis? Én ezeket tudtam elmondani. És te/ti?
Noel Villers Villers amerikai képzõmûvész és független kurátor, három éve él Magyarországon
|
Kortárs magyar fotográfiák
Bakos Gábor - Eperjesi
Ágnes - Gerhes Gábor
|