Rákóczi-ház


Néhányuknak
tetszeni fog.
Másoknak nem.

 


Vissza a Kezdõoldalra


1. Kívül/belül

Furcsa helyzet, ha az ember két helyen van egyszerre. Minél inkább ismeri az egyiket, annál biztosabban elveszít valamennyit a másikból. Ismerem ezt a helyzetet. Magam is így élek.

- Kétfajta valóság
- Kétféle rendszer
- Hány jelentés?

Mégsem szabad soha elfelejtenünk

a. kik vagyunk
b. honnan jöttünk

Mégis

Hibrideket
Átmeneteket
Öszvéreket
Kell létrehoznunk.

Magyarország nehéz pillanathoz érkezett. Sok esetben a szükséges döntések megszülettek. Hány esetben nem? Nem könnyû itt ma mûvésznek lenni. Még sokféle döntést kell hozni. Hánnyal kevesebbet? Egy korszak lezárult. Most, amikor nincs szükség cselekvõ ellenállásra, feleslegessé váltak a korábbi törvények. De ha olyanná válsz, mint a többség, senkivé leszel. Még egy az arctalan, jelentéktelen mûvészek sorában.

- Ne utánozz
- Ne nézz másfelé
- Inkább nézz körül!

De mindeközben fontos, hogy

a. legyél tájékozott
b. lásd meg a dolgokat
c. ismerd a dolgokat

és aztán dönts.

2. A döntés

Mit lehet tenni?

A probléma okát abban látom, hogy egyszerre kell a nemzetközi színtéren jelen lenni és fenntartani egyfajta - otthonról magunkkal hozott - autenticitást. Egy mûvésznek feladata valamiképpen megõrizni saját kultúrájának hagyományait s ezzel bárhol a világon elismert mûveket alkotni. És itt nem ez utóbbiak lefordíthatóságra, hanem az értelem és a szellemesség szerepére helyezõdik a hangsúly. Nézd meg azokat, akik anélkül közelítenek a Nyugat ideáljához, hogy valóban értenék, mirõl is van szó. Vagy azokat, akik elszántan próbálják megtalálni a helyüket, pedig maguk még egy olyan rendszer rabjai, ami már rég nem létezik. A dolog lényegét az adja, hogy a mûvek éppen itt, Magyarországon (és nem másütt) jönnek létre, ami feleslegessé teszi azt a kérdést, hogy miben áll a magyarságuk. Vagy hogyha elõítéletektõl és ideológiáktól mentesen azt a valóságot veszed alapul, ami körülvesz és a sajátoddá teszed.

De...

a. ne engedd, hogy ez vakká tegyen
b. legyél pontos
c. és ne feledd: ez egy kis ország

3. Egy történet

- ki a közönség
- fontos-e a fontosság
- fontos-e, hogy az emberek lássák munkádat
- kihez akarsz szólni

(...) az eltelt idõk során a mûvészek két irányba indultak tovább. Egy csoportjuk nem vette észre vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta a szabályok megváltozását.Õk továbbra is úgy tesznek, mintha egy mûvészi megmozdulás - bármi legyen is az - eleve magában hordozna egyfajta jelentést, így annak külön megkonstruálására nincs is szükség. Ezek a mûvészek nem érdekesek a számomra. A másik csoport az ellenkezõ irányt választotta: õk túlságosan a Nyugat felé fordultak. Valódi megértés nélkül imitálták az ottani trendeket. Saját munkájuk pedig lassan eljutott addig a pontig, ahol egyéni karakterét elvesztve feloldódott a divatos középszerben. Engem ezek a mûvészek sem érdekelnek. Ezek ismertetése után rátérek azon mûvészek ismertetésére, akiknek munkáját bemutatásra szántam. Véleményem szerint õk alkotják a poszt-szocialista Magyarország elsõ érett mûvész-generációját. Õk mindannyian nemzetközi szinten jelentõs mûveket hoznak létre, de ugyanakkor még mindig felfedezhetõk a munkáikban az elõzõ non-konformista tradíció elemei. Ezeket magam úgy határoztam meg, mint irónia, humor, szellemesség és egyfajta konceptuális alapokra helyezett analízis, melyeket a mûvészek nevetséges és jelentés nélküli szubjektív rendszerek, kétértelmûség és hamis megjelenítések segítségével foglalnak keretbe. Az elmondottakat a munkákon keresztül illusztráltam. A fotót egyszerre választottam mint médiumot és használtam a kiállítás koncepcióját egységbe foglaló eszközként. De ugyanakkor azért is, mert a kiállításban szereplõ mûvészek mindegyike az utóbbi néhány évben szinte kizárólag ezzel a médiummal dolgozott és ez amellett, hogy közösséget teremt köztük, sokuknál váltást is jelentett egy másik médiumról a fotóéra. A legtöbbször úgy éreztem, a hallgatóságnak tetszett, amit mondtam.

Az egyetlen gond az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy bármi is igaz lenne mindebbõl. Vagy mégis?

Én ezeket tudtam elmondani. És te/ti?

 

 

Noel Villers
Budapest,
1999. 01. 12.

Villers amerikai képzõmûvész és független kurátor, három éve él Magyarországon

 

 

 

 

 

 

Kortárs magyar fotográfiák

Bakos Gábor - Eperjesi Ágnes - Gerhes Gábor
Imre Mariann - Kámán Gyöngyi - Komoróczky Tamás
Nemes Csaba - Szabó Dezsõ
január 22 - február 28.

 

 


Komoróczky Tamás fotográfiája


Nemes Csaba fotográfiája


Kámán Gyöngyi fotográfiája


Gerhes Gábor fotográfiája

Gerhes Gábor fotográfiája


Bakos Gábor fotográfiája


Eperjesi Ágnes fotográfiája


Imre Mariann fotográfiája


Szabó Dezsõ fotográfiája