festőművész
emlékkiállítása
2002. február 2 - március 10.
hétfő kivételével 9-17 óráig.
A 28 képből álló magyarországi vándorkiállításnak (Budapest, Sopron, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szolnok, Miskolc, Kecskemét, Debrecen, Hatvan) Miskolc a hatodik állomásként ad otthont. A magyarországi nagyvárosokon kívül a tárlat bővített változata egy hónapig látható volt Párizsban, a franciaországi MAGYart fesztivál keretében, valamint a bécsi Collegium Hungaricumban.
A rendezvény kettős évfordulóhoz kötődik: rendezői tisztelegnek vele az élők sorából huszonöt esztendeje távozott művész előtt, s emlékeznek arra, hogy kilencven évvel ezelőtt alakult meg Orbán Dezső festőművész irányításával a Nyolcak Művészeti Csoportja, amelynek alapító tagja volt a Párizsból éppen hazatérő Czóbel Béla is. A művek hangulatában, technikájában nyomon követhetők az alkotó korszakváltásai Nagybányától Párizson át Szentendréig, a plein-air-től a szecesszión át a színekben gazdag, formákat leegyszerűsítő, majd lágyabb tónusú festészetig. A tárlat jelentősége főként abban van, hogy korábban kiállításon nem látható, a szentendrei Czóbel Múzeum raktárában vagy magángyűjtőknél megbúvó alkotások is a nagyközönség elé kerülnek.
Rockenbauer Zoltán írását A világ, ahogyan senki más nem látta ... Czóbel Béla halálának 25. évfordulójára címmel az Európai Utas 2001. /1. száma közölte.
A kiállításhoz készült katalógus 1.500 Ft-ért,
Kratochwill Mimi Czóbel Béla élete és művészete c. könyve 5.800 Ft-ért
megvásárolható a Miskolci Galériában.
Czóbel Béla (1883-1976)
1883. szeptember 4-én született Budapesten. Már a gimnáziumi évei alatt szeretett volna eljutni Nagybányára, ám csak 1902-ben utazhatott oda először. Négy évig itt töltötte a nyarakat Iványi Grünwald Béla irányítása alatt. Időközben beiratkozott a müncheni akadémiára, 1903-tól pedig a párizsi Julien akadémia hallgatója lett. Ugyanebben az évben már kiállított Budapesten a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban.
1904-től szinte évente szerepeltek a munkái párizsi kiállítótermekben, olyan művészek társaságában, mint Matisse, Derain, Vlaminck. “A Matisse-szal egy szobában , egy válaszfallal kissé eltakarva , ott volt ugyanennek a képnek a magyar változata, bizonyos Czóbeltől, emlékeztem is rá, hogy találkoztam vele a Rue de Fleurus-n, a Függetlenek szerencsés megoldása volt, hogy , hogy a heves tanítványt a heves, de mégsem annyira heves mesterrel szemközt helyezték.” (Gertrude Stein: Alice B. Toklas önéletrajza Gondolat, 1974)
1907-ben már egyéni bemutatkozásra is teret kapott a párizsi Galerie Berthe Weil-ben. A következő évben és 1912-ben, a jubileum évében Nagyváradon állított ki Márffy Ödönnel, Kernstok Károllyal, Czigány Dezsővel és másokkal.
1909-ben - bár Párizsban élt - itthon csatlakozott a “Nyolcak” festőcsoportjához. A háború kitörésekor Hollandiába menekült, rövid ideig Rotterdamban és Amszterdamban lakott, majd a híres művésztelepre, Bergenbe költözött, majd 1919-től 6 évig Berlinben élt. Ezen idő alatt szerepelt amszterdami, berlini és bécsi tárlatokon.
1925-ben visszaköltözött Párizsba és kisebb megszakításokkal 1940 élt itt. Több nyarat is itthon töltött, kiállításokon vett részt a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, és a Velencei Biennále magyar pavilonjában.
1936-ban látogatott először Szentendrére, ahová a háború elől hazajött, majd szinte haláláig itt élt. 1945-ben megválasztották a Szentendrei Új Művésztelep elnökévé.
1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, tíz évvel később Érdemes Művész, 1963-ban Kiváló Művész címet kapott, 1968-ban 85. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
1966-ban műtermes lakást kapott a kelenhegyi úti művészházban, így Szentendrén, Párizsban és Budapesten élt. Ez évtől kezdve kiállított Chicagoban, Genfben, Párizsban, Székesfehérváron, Esztergomban.
1971-ben a Műcsarnokban megrendezték első életmű-kiállítását, és Zsigmondi Boris rendezésében portréfilmet készített róla a Magyar Televízió.
1973-ban 90. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki.
1974-ben Szentendre díszpolgára lett, egy évre rá megnyílt a szentendrei Czóbel Múzeum. Élete utolsó kiállítását Genfben rendezték meg.
1976 január 29-én halt meg Budapesten.
