KUNKOVÁCS LÁSZLÓ
Balogh Rudolf-díjas fotóművészÓTÖRÖK KŐEMBEREK
(a belső-ázsiai nomádok VI-IX. századi szobrászművészete)
című kiállítása.
A sztyeppövezet történelmének néma tanúi az esőverte, bálványszerű szobrok. Hajdan ezer és ezer állott a végtelen pusztákon. A mai Ukrajna területén találtakat a kipcsak török nyelvű kunoknak tulajdonítják, a kunok faragványaival ért véget a lovas népek e sajátos hagyománya.
A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a kőképeket az áldozóhelyen állították fel, és a szobrok állandó motívuma, a kézben tartott csésze jelzi, hogy „ő” is ivott a halotti toron a többiekkel.
Feltérképezésük kézenfekvő módszere a fényképezés. Ezúttal a kevésbé ismert belső-ázsiai térségek kőembereit sorakozatjuk fel, amelyek délkelet – Kazakisztán, Kirgizisztán, Mongólia és a dél-szibériai Altáj és Tuva fűtengerében őrködtek. Ahogyan a nomád birodalmak, úgy ez a kultusz is innen indult el. Nincs két egyforma kőember az eurázsiai sztyeppén.
Néprajzi, kultúrtörténeti vizsgálódásaimat el sem tudnám képzelni fényképezés nélkül. Korábbi kiállításaim címei: Élő agrártörténet, Tiszai barangolások, Ősépítmények, Hagyományos halászat, Boldog, szeretett falum, Pásztoremberek, Lhasztól Sigacéig (Tibet), Kunok Magyarországon, Táltoserő, a Mongol-Altáj kazakjai, Varázslatos Dél-Szibéria, A Hortobágy melléke.
Kunkovács László
1999. november 23 - december 12.