Ismeretlen magyar hadifogoly verse a Marseille-i POW. 404. sz. táborból 

A fogság dala 

Ha érzed a lelket benned összetörni,
Akarnád az eget, az Istent pörölni,
De erőd már elhágy, csak a földön mászol,
Százszor felemelkedsz, visszahullasz százszor.
Nevess csak... 

Kerítés előtted, kerítés mögötted,
Undorító tömeg ordít körülötted.
Elvadult arcokról hol van már a béke,
Letörölve róluk már az Isten képe.
Nevess csak... 

Kitör az emberbol az ösztönös állat,
Levetkőzött minden civilizált mázat.
Kis darab kenyérért képes volna ölni,
S a betegházba megy vízért könyörögni.
Nevess csak... 

Hogyha megerednek az ég csatornái,
Taposod a sarat, jó ha csak bokáig.
Állhatsz vagy sétálhatsz, mást nem lehet tenni,
A hideg ráz belül, sose tudsz pihenni.
Nevess csak... 

Ha az égető nap tüzétől elbágyadsz,
Keresel valahol nyugalmat vagy árnyat,
Tudod, el nem éred, fojtsd el tested vágyát.
Ha figyelsz, hallhatod botok csattogását.
Nevess csak... 

Kacagd hát szembe ezt a rút világot,
Keserű kacajjal keserű fogságod.
Ha zokogás rázna, ne mutasd, titkold el,
Ne láthassa senki, fájó szíved hogy ver.
Nevess csak...

Csiby Mihály verse a hírhedt bjelci-i 198/9 sz. táborból
1946. augusztus 14-én

A pince mélyén 

Mély fekete,
tizenegy cigaretta-fény,
- rideg pince -
tizenkettedik én.
Egy sarokban ülök komoran
most aztán elmélkedhetek,
mit fújtam játékos kedvvel?
harsona szólt-e, vagy tülök?
Néha lehallik zagyva zaj,
-csak én volnék az átkozott,
mindig én, a magyar?...
Tudd meg, ereimben Árpád vére foly
hiába fentek rám gyilkos agyart,
bennem az Isten oly hatalmas, nagy
...kívülről hallik,
"Isten áldd meg a magyart".
A béke angyala rebben,
és ebben a szent percben
vagonajtó gördült rám tavaly,
azóta minden gyengédség
minden szeretet, óh
egy szóban rivall: davaj! 

Tizenegy cigarettafény
szertelen vörös parázs,
imbolygó vak remény...
Kint - hallom - nagy a láz
"Balsors, akit régen tép",
újra zeng a himnusz hangja,
és éppen most, az elébb
zárult rám fogságban
újabb rabság lakatja.

Ülök egy sötét sarokban
most azután elmélkedhetek...
tudom, dagadó mellel a harsonát
fújtam, nem halkszavú tülköt!
Különben nem emésztem magam,
a történtekre fütyülök
...bűnöm arckép, mondták: "fajtalan". 

Áskálódjon ellenem, aki akar
Isten velem, hát hasztalan
"megbűnhődte már e nép"
-"szabad leszek én, hej, a magyar!

A második világháborúban és a fegyverszünet megkötése után mintegy 350 ezer magyar katona és levente került a nyugati, és kb. 600 ezer a szovjet fogolytáborokba. A Vörös Hadsereg ezen felül 350 ezer polgári személyt, köztük asszonyokat is hurcolt el, részben "háborús bűnösként", részben a "malenkij robot" hírhedt jelszavával.

A fogvatartás körülményei - néhány kivételtől eltekintve - mindkét égtájon embertelenek, a nemzetközi jogi és emberiességi normákkal ellentétesek voltak. A rossz élelmezés, a betegségek, a veszélyes és eroltetett munka fizikailag, a jogfosztottság, a reménytelenség és a megalázó bánásmód lelkileg viselte meg az embereket. E körülmények között szinte ösztönszerűen alakultak ki a túlélési technikák, a talán nevetségesnek tűnő apró ügyeskedésektől a nagyvonalú üzletelésig. Aki nem tudott felzárkózni az élelmesekhez, vagy nem talált segítőtársakra, az menthetetlenül elpusztult.

A foglyok és kényszermunkások begyűjtésében a győztesek nem voltak válogatósak. Az egyszerű közemberek mellett fogságba estek a polgári élet kíválóságai, tanárok, írók, művészek és más tehetséges emberek is. Ok voltak, akik a helyzetet és az ebből adódó következtetéseket a leghamarabb felismerték, és nem csupán sajátmaguk, hanem fogolytársaik testi-lelki egyensúlyának fenntartása érdekében szervezkedni kezdtek. Ahol erre mód adódott - elsősorban nyugaton - iskolákat, ének- és zenekarokat, színjátszó csoportokat, képzőművész köröket szerveztek, és közben maguk is dolgoztak. Ebben a légkörben nemcsak mualkotások, hanem mindenféle barkácsmunkák, használati eszközök, sot versek és nóták is születtek. Sajátos, megjelenésében talán szegényes, de érzelmekben rendkívül gazdag világ formálódott a táborokban, amit legjobban a hadifogoly folklór fogalmával lehetne jellemezni.

Az alkotó tevékenység értelmét nem csupán a lelki feszültségek oldása jelentette, hanem az az egyszerű tény is, hogy a munkák értékesíthetok lettek. A vevők főleg az őrök és alkalmilag azok a civilek voltak, akikkel a foglyok kivételes esetekben kapcsolatba kerültek. Ha felbukkant a táborban egy festő-rajzoló készséggel megáldott fogoly, az hamar kapott megrendeléseket. Az őrök rendszerint saját magukat, vagy hozzátartozóikat a zsebben őrzött fényképekrol rajzoltatták, festettették. Az ellenszolgáltatás némi élelem, cigaretta, rajzeszközök beszerzése és itt-ott szabadabb mozgás volt. A művészek szabad idejükben bajtársaikat, a tábort, a környezetet és a táborélet eseményeit is megörökítették.

Ezeknek a munkáknak a megőrzése és hazahozatala azonban nem volt egyszerű. Az állandó motozás, a motozók kiszámíthatatlansága, különösen a keletről érkezőket megfosztott minden papírtól, feljegyzéstol, irattól, rajztól. Ha valami mégis megmaradt, az csak a véletlennek volt köszönhető.

A fogság emlékei máig sem halványultak el azokban, akik azt átélték. Sokan utólag, itthon festették-rajzolták meg élményeiket, mint ahogy mások utólag írásos visszaemlékezésekben foglalták össze mindazt, amit ebben az időszakban átéltek.

A hazatérés sokak számára nem jelenthette a várvavárt szabadságot. Rájuk itthon Buda-Dél, Kistarcsa, Recsk, Kazincbarcika, Tiszalök és még sok más internáló és munkatábor várt.

Akik tehették, itt is rajzolgattak, bár munkáikat ezekben a táborokban is rendszerint elkobozták.

Kiállításunk a táborokban és a táborokról készült alkotásokból ad válogatást, emlékezve azokra a százezrekre, akik ezt a világot átélték, de nem tudják elviselni, vagy túlélték, de nem tudják elfelejteni, és főt hajtva azok előtt, akik a legmostohább körülmények között is munkálkodtak - az élet nevében. 

Tarczai Béla

A KIÁLLÍTÓ MUVÉSZEK

ZÁGONY PÁL 1908-ban született Dicsoszentmártonban. A Magyar Királyi Honvédségnél hadmérnökként szolgált. 1945 áprilisában Ausztriában esett szovjet hadifogságba. 1947. decemberéig a krasznogorszki tiszti táborban volt. Autodidakta képzomuvész, szobrászattal és grafikával foglalkozik. Budapesten él.

RÉTI ZOLTÁN 1923-ban született Nagyorosziban. Képzomuvészeti és zenemuvészeti foiskolát végzett. Eselheideben és Borghorstban volt angol fogságban, 1946 áprilisában került haza. A fogolytáborokban a fiatalok képzomuvészeti oktatásával is foglalkozott. Balassagyarmaton él.

RINGHOFFER JÓZSEF 1927-ben született Bakonygyiróton. 19444 szeptemberében vonult be katonának, 1945 májusától 1950 decemberéig szovjet fogságban, 1951-tol 1953-ig Kazincbarcikán és Tiszalökön volt kényszermunkás. 1954-tol 1959-ig Stuttgartban a Festészeti és a Szépmuvészeti Akadémián tanult. Jelenleg Münchenben él.

CSIBY MIHÁLY festomuvész, író, költo. Mint foiskolai hallgatót 1944 decemberében Sashalomról vitték el "igazoltatásra" és 1948 decemberében került haza a Szovjetunióból. A hírhedt bjelci-i táborban, majd Stalinogorszkban raboskodott. Jelenleg Budapesten él. 

LUZSICZA LAJOS festomuvész, író. 1920-ban született Érsekújváron. 1944. októberében vonult be katonának, 1945 áprilisától 1946 márciusáig amerikai hadifogságban volt. Munkácsy-díjas, érdemes muvész. Jelenleg Budapesten él.

PALKO JÓZSEF 1919-ben született Drávaszilason, festomuvész-tanár. 1945 áprilisában Bajorországban került amerikai fogságba. 1946 márciusában tért haza. Jelenleg Kecskeméten él.

SCHIROKY SÁNDOR grafikusmuvész, 1916-ban született Tolnán. A kassai Repüloakadémia kötelékében került Németországba és ott amerikai hadifogságba. 1946 áprilisában tért haza. Kassán él.

KAMOTSAY ISTVÁN SZOBRÁSZMUVÉSZ, Munkácsy-díjas. 1923-ban született Hódmezovásárhelyen, 1944-ben hunyt el Budapesten. 1940-tol 1949-ig kisplasztikákat, 1950-tol nagyméretu szoborkompozíciókat alkotott. A háború végén angol hadifogságba került, az eselheidei táborban akvarelleket készített.

PAPP LÁSZLÓ festomuvész-tanár, Kondor Béla-díjas. Miskolcon született 1922-ben. 1944 oszén vonult be katonának, 1945 május 5-tol 1 évig volt angol fogságban. Eselheidenben tagja volt a Szerváczius Jeno által vezetett muvésztelepnek. Miskolcon él.

POMOGÁTS BÉLA festomuvész-tanár. 1944 oszén vonult be katonának, 1945 áprilisában angol fogságba került és több ausztriai tábort megjárt. 1945 októberében tért haza. 1986-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt.