A térségben a mezõgazdálkodást differenciáltan kell kezelni, a folyók völgyében lévõ területeknek és a dombvidéki tájnak megfelelõen. A földminõség a folyó völgyekben jobb, a dombvidéken viszont gyengébb.
A térség növénytermelési szerkezetében meghatározó a gabonafelék, ezen belül is a búza, tavaszi árpa területi aránya a legmagasabb.
Számottevõ az ipari növények területe is ahol a napraforgó az uralkodó. Jelentõs területeken termeztenek borsót burgonyát és repcét is. Emellett számottevõ a zöldség- és gyümölcstermesztés. A megye szinte legnagyobb gyömlcstermesztõ vidéke /kajszi, alrna bogyósok/.
A térségre jellemzõ, hogy szinte minden számottevõ állatfajjal foglalkoznak. A szarvasmarha-állomány csökkenése mérsékletesebb volt, mint ahogy az országosan jelentkezett.
A térség folyómenti részén, a magasabb területen gabonatermelés és ipari növény termelés, valamint intenzív szarvasmarhatartás erõsödése várható.
Az északi, dombvidéki területekre az árpa és zabtermelés, a szálas- és tömegtakarmány termelése és az ehhez kapcsolódó részben extenzív szarvasmarha- és juhtenyésztés javasolható.
Komolyabb jövedelemforrás lehet az erdõ- és vadgazdálkodás.
Különösen a Hernád völgyében további gyümölcs telepítések ajánlhatók, illetve az ehhez kapcsolódó elsõdleges feldolgozó kapacitások bõvítése /léüzem, hûtõház/.
Északi része Kassa természetes vonzáskörzetéhez tartozott /piac lehetõség/, a leszakadást követõ ûrt azóta sem képesek betölteni a térség határán lévõ, de nem konkrétan a térséghez tartozó kisvárosok. E kis tájat teljesen elkerülte az iparosítás is, így a népességnek két választása volt, vagy elköltözik, vagy ingázik. Sokan az elõbbit választották. Nem véletlen, hogy a munkanélküliségi ráta a Csereháton az egyébként is magas megyei értéket is túlszárnyalja, itt az aktív keresõk majdnem fele munkanélküli. Arra viszont sernmi esélyt nem látunk, hogy a mezõgazdaság elsõdleges megélhetési lehetõséget nyújtana hosszútávon.
A természeti adottságok a mezõgazdaság számára nem kedvezõek. A földek minõsége a megyében a legkedvezõtlenebbek közé tartozik. A szántó átlagos aranykorona értéke nem éri el a 10- et, a gyepeké pedig alig haladja meg a 4 AK/ha nagyságrendet.
A jelenlegi földhasználókat érzékenyen érinti a kérõdzõ állatfajok számának jelentõs visszaesése, hiszen így a gyepterületek jelentõs része kihasználatlan, illetve ha nem gondozzák a területet, hamarosan elvadul.
A sertés- és a lóállomány gyakorlatilag kisgazdaságokban van, de itt található a tehénállomány 75 %-a, a juhlétszám fele. Ez azonban nem azt jelenti, hogy erõsek a háztáji gazdaságok, hanem azt, hogy elsorvadt a korábban nagysikerûnek nevezett állattenyésztés. A növénytermesztés szerkezete ugyancsak tükrözi a lehetõségeket. A vetésterület 55 %-át gabonafélék, 5 %-át kukorica, 25 %-át takarmánynövények /lucenla, silónövények/, a fennmaradó részt napraforgó, repce, burgonya tölti ki. A zöldségfélék termesztése háztáji gazdaságokban csak az önellátás színtjén folyik. A térség nem mondható jelentõs gyümölcstermelõnek, csak néhány vidéken /Fancsal, Felsõvadász, Encs, Krasznokvajda környéke/ foglalkoznak alma, szilva, kajszi és bogyósok termelésével.
A térségben a '90-es évek elõtt meglévõ szövetkezetek kétharmada felszámolásra került, ermek következményeként több helyen a gépek, egyéb eszközök elkerültek a falvakból.
Talajvédelmi szempontokból is lényeges lenne, hogy a földhasználat ehhez illeszkedjen, növelve a gyepterületek és a szálastakannányok vetésterületét. Az erõsen erodált területeken szükség volna magasabb arányú erdõsítésre. Intenzívebb földhasználat a térség déli részén, illetve az enyhébb lejtésû domboldalakon és a patakok völgyében lehetséges. Itt ültetvénytelepítések lehetségesek, a munkaerõ lekötése szempontjából különösen kedvezö hatást eredményeznének. Nõhet a jelentõsége a térségben az erdõgazdálkodásnak és az erre épülõ fafeldolgozásnak is. A turizmus fejlesztése is indokolt, azonban jelentõs az infrasruktúrális lemaradás. A szokásos állattenyésztési ágazatok mellett, piaci érdeklõdés esetén ajánlható a domesztizált szarvastartás szélesítése is.