A 30 % feletti munkanélküliség alapvetõen a városi foglalkoztatási lehetõségek szûkülésével a mezõgazdasági nagyüzemek munkaerõ kibocsájtásának fokozódásával függ össze, s a közeljövõben jelentõs foglalkoztatási igényt támaszt a térség mezõgazdaságával szemben.
A vetésszerkezetet tekintve megállapítható, hogy a gabonafélék közel 70 %-os területi arányt mutatnak, ezen belül jelentõs a búza, tavaszi árpa és a kukorica nagyságrendje. Az árpatermesztés a sörgyár közelsége miatt hosszútávon biztos jövedelemforrás.
Szintén számottevõ az ipari növények közül a cukorrépa termesztés.
Az állattenyésztésben a juh és a szarvasmarha létszáma közel 60 %-kal csökkent a térségben, míg a sertés-létszám gyakorlatilag változatlan.
Ajövõben eredményesen és jövedelmezõbben csak nagyobb területeken és gépesítetten termeszthetõ kultúrák /gabonafélék, hüvelyesek, ipari növények /termelése ajánlott.
Ki kell használni a jövõben is a sörgyár és a cukorgyár közelségét.
Területi növekedés várható a kukorica és a napraforgó termesztésében is.
A korábbi hagyományok felélesztésével várható a szántóföldi zöldségtermesztés elõretörése.
Az állattenyésztésben a tejtermelõ tehenészeteknek, a marhahízlalásnak, a sertés- és baromfitartásnak egyaránt helye van.
A térség mezõgazdasága a természeti viszonyok és termelési szerkezet alapján élesen elülönül.
A dombos részek teészeti adottságai ugyan szõlõtermesztésre igen kedvezõek, más kultúra számára viszont kifejezetten rosszak.
A dombok alján viszont - elsõsorban a fagyveszély miatt- szõlõtermelés nem lehetséges. A dombok felsõ részét - ahol csekély a termõréteg - erdõk borítják.
A földhasználat részben a domborzati, részben az éghajlati adottságokat követi. A domboldalakat elsõsorban szõlõ ületetvények, a síkterületeket kisebb részben gyümölcsös /alma/, nagyobb részben szántóföld foglalja el.
Ennek megfelelõen a termõterületbõl a szántónak 25 %, a szõlõnek 10 %, az erdõnek 30 %-os a részesedése.
A mûvelt terület átlagos aranykorona értéke l2, a szántóé 15.
A szántóföldi növénytermesztés közel 70 %-át a gabonafélék dják, ezen belül a búza részaránya a legnagyobb, majd a kukorica s az árpa következik.
Az ipari növények körül a napraforgó és a cukorrépa a jelentõsebb. Szerény mértékû a szálas és tömegtakarmányok erülete.
Hegyalján nem jellemzõ az állattartás, a háztáji kiegészítõ jövedelemforrás a szõlõtermesztés és borászat.
Az egyedi minõség elkülönítését, és a fejlett borkultúrájú országokéhoz hasonló megelölését, szövetkezések /pinceszövetkezetek/ keretében szükséges megvalósítani.
A szõlõtermelés - borászat terén nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon a különleges minõséghez kapcsolódó hírnév visszaszerzése.
Ennek kell alárendelni az új ültetvények elhelyezését, törekedve arra, hogy gyengébb minõséget adó területeletrõl a szõlõtermelés fokozatosan visszavonuljon és a helyüket gyümölcstermesztés vagy szántóföldi növénytermesztés foglalja el.
A szántóföldi növénytermesztés a közeli kisvárosok piaci keresletének kielégítésére, különösen az öntözhetõ területeken elõtérbe kerülhet a zöldségtermesztés.