Az erdõgazdálkodás - mint meghatározó haszosítási forma - túlsúlyát találjuk a mûvelési ágak megoszlásában. A terület erdõsültsége meghaladja a 45 %-ot, ezzel a megyében elsö helyen áll.
Igen alacsony a szántóterület aránya, alig éri el a 20 %-ot, hasonló nagyságú területen találunk gyepeket is.
A térség termõterülete a megye leggyengébb csoportjába tartozik. A mezõgazdaság súlya a foglalkoztatásban a II. Világháború elõtt is a legalacsonyabb volt a vizsgált térségeken belül. Sajnos ez a rangsor a mai napig megmaradt. A munkanélküliségi ráta átlagosan meghaladja a 30 %-ot, de esetenként eléri az 50 %-ot is.
A mezõgazdasági termelési értéken belül csekélyebb a növénytermesztés súlya, az egyéb tevékenységek és az állattenyésztés a meghatározó. A speciális hegy- és dombvidéki körülményekhez szükséges gépek hiánya, s a nagyobb táblákra kialakított gépek akadályozzák a magángazdaságok terjedését.
A növények vetésterületén belül 44% -ot a gabonafélék foglalnak el, ezen belül a búza, a tavaszi árpa és a kukorica képvisel nagyobb arányt. Kiugróan magas (45%) a szálas- és tömegtakarmányok aránya is. A gyepterületek aránya magas, azonban terméshozamuk nagyon kicsi a vékony termõréteg miatt.
A térség állatállományában az utóbbi években jelentõs volt a csökkenés /szarvasmarhából 30%, juhból 60 %/, a sertés és baromfi létszám nem számottevõ.
A sík területen hagyományai vannak a zöldségtermelésnek, aninek a kisebb gazdaságokban volna nagyobb jelentõsége.
A kérõdzõ állatok esetében indokolt a fejlesztés, elsõsorban a legeltetésre alapozott extenzív tartás-módszerekben.
A térségben kiterjedt vadgazdálkodást lehetne folytatni, domesztizált szarvastartás egyaránt ésszerûnek tûnik.