A munkanélküliség rátája a megye más térségeiben mértnél alacsonyabb.
A szántóterület vetésszerkezetén belül meghatározó (65%) a gabonafélék, ezen belül az õszi búza. Jelentõsebb területen termesztik még a kukoricát és a tavaszi árpát. Az ipari növények 20 %-ot meghaladó területén elsõsorban napraforgót termesztenek. Közepesnek tekinthetõ a szálas és tömegtakarmányok területi aránya, amelyen belül a lucerna vetésterülete a legszámottevõbb.
Az állatállomány nagysága az elmúlt években csökkent, de kisebb mértékben mint a többi térségben. Jellemzõ a szarvasmarhatartás, sertés- és juhtenyésztés.
A tennészeti adottságok egyaránt kedveznek mind a tömegtakarmány, mind az abrak takarmányt fogyasztó fajtáknak. E térségben az állattenyésztés növekedését nem természeti tényezõk, hanem a piaci bizonytalanság, s az alacsony jövedelmezõség korlátozzák.
A termelési hagyományt és hajlandóságot támasztja alá, hogy a '90-es évek elején a térségben szinte valamennyi állatfajjal foglalkoztak a kistermelõk gazdaságaikban. A kistermelõk száma a vizsgált térségek közül itt a legnagyobb.
A termékenyebb területeken az abrak-igényesebb, más területeken pedig a kérõdzõ fajok fejlesztése ösztönözhetõ.
A baromfifélék és egyéb kisállatok számának növeléséhez szinte az egész térségben adottak a természeti és tradicionális feltételek.
A növénytermesztésen belül továbbra is a legjelentõsebb területeken a búzát, kukoricát, napraforgót, árpát érdemes termeszteni, emellett teret kaphat a repce, cukorrépa, borsó termesztése is.
A kisebb gazdaságokban, különösen az öntözéssel rendelkezõknél növekedni fog a szántóföldi zöldség- és dinnyetermesztés.
A mûvelési ágaknál a szántó aránya lényegesen kevesebb, mint a megyei átlag, viszont az erdõsültség közel kétszerese a megyei átlagnak. A térségben önálló borvidéket találunk.
A földminõség a térség átlagában közepesnek tekinthetõ, azonban ezen belül jelentõs a szóródás, általában délrõl észak felé haladva fokozatosan romlik a talaj minõsége. A vetésterületbõl közel 50 %-ot a gabonafélék tesznek ki, ezen belül is meghatározó a búza. Számottevõek még az ipari növények lelsõsorban a napraforgó/ területe, kisebb jelentõségû a szántóföldi takarmány termõterülete, ami az állatállománynak a térségben betöltött szerényebb szerepével függ össze.
Rendkívül alacsony a szarvasmarha és a juhállomány, figyelemre méltó viszont a kistermelõk háztáji gazdaságában lévö, döntõen önellátásra szolgáló állatállomány.
A természeti adottságok a szálas- és tömegtakarmányt fogyasztó fajok jelentõs növelését, míg az abraktakarmány termelési lehetõségek a sertésállomány vállalkozói színtû növelését indokolná.
A közel 300 hektáros szõlõterület közel negyede az elmúlt évek piaci érdektelensége következtében elhanyagolt állapotban van.
A termelési struktúra ajánlott változásai Megfelelõ piaci érdeklõdés esetén fejlesztés prognosztizálható a szõlõtermesztésben és az ehhez kapcsolható feldolgozásban. Ezen túl a városkörnyéki településeken az állattenyésztés /tej, hús termelés/ lehet perspektivikus, valamint a kisállattenyésztés /nyúl/.
A nagyobb összefúggõ sík területeken a gabonatermelés mellett növelni lehet az ipari növények /napraforgó, repce, cukorrépa/ termesztését. A dombvidéki.területeken extenzívebb állattenyésztés /juh, húsmarha/ fejleszthetõ. Ezeken a területeken fontos jövedelemforrás lehet az erdõ, a falusi turizmus szempontjából jellemzõek a melegvizû források is.